|
 |
|
|
Iluh István:
LASSAN KÖNNYÜVÉ VÁLOK
Lassan könnyűvé válok
Alkonnyal takaródzom
A földön átszivárgok
Hát ennyi a sorsom
Alkonnyal takarózva
Érek éjszakámig
Anyám csontjaiba fogózva
Maradok föld-halálig.
... |
| 2012-09-06 20:48:06 |
|
|
|
|
|
|
|
Ilyenkor áll az ember s a függöny dúsan omló
selymét simitva, csak néz. A csend, mint sima olló,
(máskor fényes két szára alkonnyal oxidált most)
lélekbe vág, vigyázva, hogy formásat, szabályost
vágjon ki tiszta mintát, szép fodrot, arabeszket,
mint papirból a gyermek, bár lázas ujja reszket,
vagy sziluettes művész, ki nyír és nyes kitartón
s keze... |
|
|
| 2012-09-04 18:12:48 |
|
|
|
|
|
|
|
...
"Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.
Lüktetsz a mindenség erében.
Állandó vagy, ha észrevétlen.
És leszel majd halálom része.
Szótalan a törvény beszéde.
Sötét, kialvó égitestek
utolsó fénye, lobbanása.
... |
| 2012-03-19 22:53:50 |
|
|
|
|
|
|
|
Fényvirág és remény ...
Arany fényvirágok ragyognak,
majd az alkonnyal elhamvadnak,
s végtelenbe hullnak.
Magadban állsz, a távolt kémleli szemed.
Szürkülnek a fények, lehull az este - az éj szendereg.
A madárdal is elhalkul,
mélyül a csend.
Hazatérsz álmaidban,
ahol már senki nincs ébren.
Csak az emlékek dalolnak,
... |
|
|
| 2012-03-19 20:02:42 |
|
|
|
|
|
|
|
... [/kep]
"Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.
Lüktetsz a mindenség erében.
Állandó vagy, ha észrevétlen.
És leszel majd halálom része.
... |
|
|
| 2012-03-19 19:47:17 |
|
|
|
|
|
|
|
... téged megtanít, ki Behemót, Leviatán?
Vagy akatusz-födötte út mentén osontál este lenn,
Hogy összecsókold esztelen a sötét etióp fiút?
Vagy míg a gálya lobogott alkonnyal a Nílus sekély
Morotváin s a denevér sodorta hornyolt templomod,
Kiszöktél a zátonyra, kis vizét átúszva hallgatag
S a roppant síri bolt alatt bordélyod lett a Pira... |
| 2012-01-14 21:06:48 |
|
|
|
|
|
|
|
Makay Ida :
AKÁR A FÖLD,A FÜ
Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.
Lüktetsz a mindenség erében.
Állandó vagy, ha észrevétlen.
És leszel majd halálom része.
Szótalan a törvény beszéde.
Sötét, kialvó égit... |
| 2011-12-01 13:44:42 |
|
|
|
|
|
|
|
Fájdalom kuporog, rám vár a csönd alatt...
Hány év kell még, hogy ne fájjon e pillanat!
Ónszürke alkonnyal áhítat csendje száll,
tétován csosszanva fejfák közt meg-megáll,
hogy színesre festett múltbéli éltedet
szívembe égesse, s őrizze míg lehe... |
| 2011-10-30 15:13:45 |
|
|
|
|
|
|
|
...(Halottak napjára)
Fájdalom kuporog, rám vár a csönd alatt...
Hány év kell még, hogy ne fájjon e pillanat!
Ónszürke alkonnyal áhítat csendje száll,
tétován csosszanva fejfák közt meg-megáll,
hogy színesre festett múltbéli éltedet
szívembe égesse, s őrizze míg lehet.
Színüket sirató, didergő virágok
hervadnak kezemben - még szav... |
| 2011-10-29 12:05:06 |
|
|
|
|
|
|
|
... nektek megérteni és elfogadni, tekintve, hogy számotokra az élet a születéssel kezdődik és a halállal ér véget. Ez többé már nem igaz, mert az élet érzékelése a hajnallal kezdődik és az alkonnyal végződik. Ez folytatódik és ismétlődik és minden élet egy nap egy nagyobb életben. Folyton fölébredtek és elszunnyadtok ... újra és újra.
Ezt a folyamatot reinkarnációnak n... |
| 2011-10-26 11:03:47 |
|
|
|
|
