|
 |
|
|
| ... szépséges fagyöngy ékesített, a sima tó ... |
| 2011-10-21 13:40:56 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... összefüggő fátyolként lógott a felhőkből, az esőcseppek szaporán kopogtatták az ablakpárkányt. Hallani lehetett, ahogy az alumínium-ereszcsatornán kitartóan csurog az esővíz. Csípős hideg borzongatta meg. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy vajon mennyit aludt, hogy már ősz van; önkéntelenül mosolyra húzódott a szája. Aztán meglátta... Már nem először, léte olyannyira termés... |
|
|
| 2011-09-28 14:25:40 |
|
|
|
|
|
|
|
Marschalkó Lajos: A vörös boszorkány
I. FEJEZET.
- Így aztán nem csoda, ha tönkre megyünk! Szép társaság, mondhatom! Ezek akarnak újságírók lenni?
- De kérem, szerkesztő úr, tessék meghallgatni! Arról végre nem tehet az ember...
- Micsoda? Nem tehet?!! Még így mer beszélni, maga tökfilkó? Már hogy nem tehet? hát ki tehet róla? Talá... |
| 2011-08-01 09:47:00 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... vizeiket. A Hold a virágokról sem hallott soha. Nem látott még mást, csak a nagy és fekete éjszakát, nem érzett még mást, csak azt a meleget és azt az illatot, amely oly különös módon borzongatta meg, és amelyről azt sem tudta, mi lehet. Éjfélkor, amikor a legmagasabban járt, megállt egy pillanatra, körülnézett, de onnan sem láthatta a Napot. Ekkorra már a levegő is lehűlt körülöt... |
|
|
| 2011-07-04 14:43:54 |
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula
Mint az alvajáró
Minden örömömben volt valami fájó,
Minden bánatomban volt valami édes,
Mint az alvajáró,
Mindig közel voltam holmi meredélyhez.
Életemben mindig volt valami álom,
S a halálközelség borzongatta lelkem,
Mint az alvajáró,
Mindig az elmúlás peremére mentem.... |
|
|
| 2011-06-18 10:34:56 |
|
|
|
|
|
|
|
VICTOR HUGO
A NYOMORULTAK
Fordította:
Lányi Viktor
Révay József
Szekeres György
A jegyzeteket Szekeres György írta
XI
Pótlás a jellemrajzhoz
Alaposan tévedne, aki mindebből azt következtetné, hogy Bienve... |
| 2011-04-20 11:20:56 |
|
|
|
|
|
|
|
...
Felpétzi Győry Jenő: A soproni zsidókapu V. rész
MÁSODIK RÉSZ.
Az ,,örök mérkőzés", mely lényegében mindig ugyanaz, csak formáiban változik.
I. Hündl Manusch titokzatos útja.
Sopronban vagyunk, a kőfalakkal kerített ősi várban, tavasz derekán, 1526-ban.
Szombatról vasárnapra forduló éjszaka van, éjfél után.
|... |
| 2011-04-11 16:58:53 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... vizeiket. A Hold a virágokról sem hallott soha. Nem látott még mást, csak a nagy és fekete éjszakát, nem érzett még mást, csak azt a meleget és azt az illatot, amely oly módon KÜLÖNÖS borzongatta meg, és amelyről azt sem tudta, mi lehet. Éjfélkor, Amikor a legmagasabban járt, megállt egy pillanatra, körülnézett, de onnan sem láthatta a Napot. Ekkorra már a levegő is lehűlt körülöt... |
| 2011-04-06 21:53:18 |
|
|
|
|
|
|
|
...
A Hold a virágokról sem hallott soha. Nem látott még mást, csak a nagy és fekete éjszakát, nem érzett még mást, csak azt a meleget és azt az illatot, amely oly különös módon borzongatta meg, és amelyről azt sem tudta, mi lehet.
Éjfélkor, amikor a legmagasabban járt, megállt egy pillanatra, körülnézett, de onnan sem láthatta a Napot.
Ekkorra már a levegő is ... |
| 2011-03-21 16:58:52 |
|
|
|
|
|
|
|
... mert kérdezősködni, hol, merre is bolyongott az ő gazdája, miközben nem látta őt. Honnan jött, mikor partra vetette a folyó? Miért ily szörnyen fakó és szomorú a képe?
Hideg borzongatta a hátát.
Előtte a nagy sötét ló árnyéka lebegve úszott át a kökörcsines réteken és a lovas fénytelen szeme sehova se nézett.
Pünkösd félni kezdett. Talán már csak a gazdá... |
| 2011-03-20 15:54:35 |
|
|
|
|
