|
 |
|
|
... hangulat-sehonnai,
Minden idétlen, torz koraszülött
Nem tudta e trónt meghódítani.
Magas maradt e szék,
Magas, s a földnek mindíg idegen,
Alatta köd, fölötte csillagok,
Előtte végtelen.
Igaz: én válogattam.
Egészen sohse adtam magamat,
Bár mindíg magam adtam.
A nem-őszinteségnek bélyegét
Süssétek hát reám.
Mit báno... |
| 2011-03-20 16:29:22 |
|
|
|
|
|
|
|
... a vadrózsák vére. A nap forrón tűzött az oldalakon. A szél csak nagyritkán jött le a földre. Jella tudta, hogy ilyenkor a magasban jár, mert este lobogtak a kék nyári égben az ökölnyi csillagok.
Napközben az erdőben és a földeken dolgoztak az emberek. A falu néptelen volt. Csak a patak felől hallatszott elvétve sulykolás. Csak a sírásó házában fütyölt szakadatlanul a gazd... |
|
|
| 2011-03-20 16:18:55 |
|
|
|
|
|
|
|
... sikátorok homályán át. Futott az anyja háza felé.
A hegyoldalon, a köves út mentén szegényesen, némán álltak a világtalan ház falai és felettük, a mély égből, kicsordultak az első csillagok. Valamelyik ligetben még nyílhattak Korinthos ibolyái. Nem látszottak a sötétben, csak bódító lélekzésükről lehetett tudni, hogy ott vannak. Glaukos saruja egyre vontatottabb neszt ütö... |
| 2011-03-20 16:00:04 |
|
|
|
|
|
|
|
... vitéz lész.
Ung tenyerébe támasztott feje megrándult. Eléje került a régi vágy, és annak a vágynak kard volt a kezében. Dicsőséget és hírt szerezni, új csillagot tenni a magyar csillagok közé... Eltűnődve a tűzbe nézett. --- A régi vágy?... Már elmúlt az is, beleütközött egy koporsó, amit négyen vittek a vállukon, Szent András egyház temetője felé.
A madárjós köz... |
|
|
| 2011-03-20 15:54:35 |
|
|
|
|
|
|
|
... A növekvő sötét ráfordult, mint egy koporsófedél. Fojtogatta, nyomta a mellét. Lelöki magáról! Beletaszított két öklével a levegőbe.
Hirtelen a feje fölé nézett.
Csillagok voltak az égen, fénylő, nyugalmas csillagok. Szakasztott úgy ragyogtak most is, mint hajdan a laposban, régi tavaszokon, mikor öregpásztor Maradék a titkukat mesélte.
A füzes suttog... |
|
|
| 2011-03-20 15:51:23 |
|
|
|
|
|
|
|
...
Az ősi küldött
Harmadik rész
A fehér barát
(Budapest, 1937.)
Ki zörget odakinn?
Senki sem felelt és a zörgetőkalapács sem mozdult többé a kapun.
Mióta az eltévedt lovas közelért, az erdős gerinc kis tisztásain szétszórt kunyhók bujkáltak elő a gyöngülő világosságból. Valami árva hegyi falucska lehetett a hely. A fák között már e... |
| 2011-03-20 15:43:56 |
|
|
|
|
|
|
|
...
VIII.
Azidőkben egy fehér sólyom keringett Magyarországon a romok felett.
Lelkében új fényt vitt és a fényt kis lángokra szaggatta, hogy számlálhatatlanoknak világítson. A szívét szétosztotta, mert nem volt egyebe.
Róla beszéltek a falvakban, a városok terecskéin, a kutaknál. A templomokban nyugtalanul néztek hátra a hívők, ha szok... |
| 2011-03-20 15:09:49 |
|
|
|
|
|
|
|
... zabáltak,
és kilencóra tájt dalolva láttak
az iváshoz. Hűvös volt, zöld az éjszaka.
Rekedt torokkal és jócskán beszívva
elaludtak éjfél felé a tűznél,
utolsó pillantásukkal a csillagokra.
Álmuk nehéz volt. Reggel egyikük
mintha az ökrök bőgését hallotta volna.
Déltájt ébrednek s erdő van köröttük,
üveges szemmel és nehéz tagokkal
n... |
| 2011-03-20 14:46:40 |
|
|
|
|
|
|
|
...
SZOMORÚ ESTE
A tölgyek közt suhogás - bús alkony, bús széllel.
Az este régi álmokat idéz fel.
Suttog a szél, - egy név: ezt súgja búsan-halkan.
Hajléktalan csillagok a magasban.
A szél, az őszi vendég, elvitt minden álmot.
Az alkonyban árnyak a nyírfa-lányok.
Lehull a szürkület, gúzsbakötvén a lelket.
A cs... |
| 2011-03-20 14:39:31 |
|
|
|
|
|
|
|
... feltündöklik fölöttem,
ó, mennyiszer gyötör egy régi gondolat -
hogy valahol, a földkerekség másik pontján,
van még egy épp ilyen kert és a fák alatt
homály s fölöttük csillagok, ily ősi-lomhán,
s hogy valamilyen bosszús költő áll talán
a kertben és a messzeség felé kering el
tűnődve rossz szeme: hogy élte alkonyán
mért kell zakl... |
| 2011-03-20 14:33:33 |
|
|
|
|
