|
|
|
... erdő,
elomló delnő fent a felhő,
az éj vizek szavától hangos
s az élet víg, kitárt, kalandos,
most, amikor kabátod szárnyát
nimfák rángatják friss mezőn
s ezer hang zsong, hogy bús-zavartan
fülelsz a rozsdaszín avarban,
most, amikor szívedben csattog
szerelem-madár szép dala:
ne törődj, mit hoz majd a Tél
légy: egyetlen, fényl... |
2013-10-10 23:03:28 |
|
|
|
|
|
|
... avarban
Nézd, a hárs mily tarka már,
és nézd, a tó amott
az őszi napfény búcsújánál
lám csak, hogy ragyog!
Aranyló pendely ring emitt,
a lengő ághegyen,
úgy zsong a park, a víz mögött,
akár egy bálterem,
hisz fürge táncba fognak ott,
s a ritmus jön velem,
s egy dalt dúdolva lépdelek
az őszi szőnyegen.... |
|
2013-09-30 00:32:48 |
|
|
|
|
|
|
... avarban
Nézd, a hárs mily tarka már,
és nézd, a tó amott
az őszi napfény búcsújánál
lám csak, hogy ragyog!
Aranyló pendely ring emitt,
a lengő ághegyen,
úgy zsong a park, a víz mögött,
akár egy bálterem,
hisz fürge táncba fognak ott,
s a ritmus jön velem,
s egy dalt dúdolva lépdelek
az őszi szőnyegen.
... |
2013-09-24 19:36:19 |
|
|
|
|
|
|
... meghagyott,... |
|
2013-09-14 23:51:48 |
|
|
|
|
|
|
... egész.
Szent-Gály Kata:
Balatoni út
Kékszínű vászon az ég,
buborékos benne a felleg,
húz egy vadliba-ék,
lent jegenyék menet... |
|
2013-09-13 13:33:03 |
|
|
|
|
|
|
... mosolyában
Fekete István
Nádas
Aludtál-e már nádtető alatt,
... |
2013-09-10 22:30:18 |
|
|
|
|
|
|
... éjszakára.
Páll Lajos: Július
Lézeng a nyár, álmodozik,
s a patak víze megszökik,
fehér lángba fagy az akác,
meg nem rezdül napokig.
Zsong a kékség, felhő gyűlne,
de szétoszlik, néhány foszlány
- csakhogy le... |
2013-09-09 14:32:57 |
|
|
|
|
|
|
... fordítása)
Ithaka
Csendes a tenger. Ring a habja lágyan,
Zsongó danája csende... |
2013-07-31 19:49:30 |
|
|
|
|
|
|
... felett.
Páll Lajos: Július
Lézeng a nyár, álmodozik,
s a patak víze megszökik,
fehér lángba fagy az akác,
meg nem rezdül napokig.
Zsong a kékség, felhő gyűlne,
de szétoszli... |
2013-07-30 11:58:01 |
|
|
|
|
|
|
... előtt, és
ópium ittas szellemek
kaszaboltak, mint zene a levegőt és
ahogy a fény az üveget:
csókolva, belül, selymesen,
mint mikor mélyen, a meztelen
szív alján zsong a szerelem
s lobbanni gyűjtenek új erőt és
csendülni a lankadt idegek.
S a rácsnak dőltem, az édes égig
tágulva, nyílva, ahogy soha még,
és ittam az orgona... |
2013-07-22 15:11:55 |
|
|
|
|