|
 |
|
|
Ajkam lakatra verve.
Torkomban gombóc,
szívem remegve üti belém
az életet. Azt, ami vagyok.
Nem tudom mit mondhatnék.
Szelíd szavakat keresek,
ám csak azok hiánya hull
kiüresedett ölembe.
Emlékek foglya most
rácsok közé esett lelkem.
Fogadjátok a semmit. Ami vagyok.
Íme, visszatértem...
... |
| 2007-01-14 23:37:37 |
|
|
|
|
|
|
|
Lélekről lélekre Álomról álomra
II. rész
XVI. ének
Kis szellő fuvallat, tenger felett sötétedik ég alja,
Távolban villámok, kezdődő viharnak halk szava.
Kondul harang város felett, vészt jelez hangja,
Szellő szélbe, orkánba csap át, szívet szaggatja.
Tépi házat, forgácsol fát, töri derékba azt,
Tenger habjainak, nincs ... |
|
|
| 2007-01-14 21:02:45 |
|
|
|
|
|
|
|
Kosztolányi Dezső:
Egyedül
Magam vagyok, rám hull a végtelenség,
a fák, a lombok ezre eltemet.
Olykor fölém cikáznak még a fecskék,
nem láthat itten senki engemet.
A táj az ismeretlen mélybe kékül,
nincs semmi nesz a lombokon, a fán,
s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül
Én, a merész és álmodó parány.
Egysze... |
| 2007-01-14 10:23:36 |
|
|
|
|
|
|
|
Fáj a szívem érted
Letörlöm én minden könnyed
Áldjon meg az Isten téged
Bocsássa meg rossz szavamat
Bocsássa meg, ha bántottalak
Aj-aj-aj-aj, Aj-aj-aj
Fáj a szívem érted
Aj-aj-aj-aj, Aj-aj-aj
Fáj a szívem érted
Elindulok, merre megyek?
Sehova se nem érkezek
Sehova se nem érkezek
Otthonomra sosem lelek... |
|
|
| 2007-01-13 17:26:50 |
|
|
|
|
|
|
|
Lemondás
Sikoltva hívnak őrjöngő vágyaim,
belülről marnak,
lassan felfalnak kétségeim.
Ravatalon fekszik a gondolat,
sötét fátyol borítja
és örökre elfedi az álmokat.
Nehéz az utam, de előre löknek,
vállukon visznek
már rongyossá szakadt reményeim.
Feledni nehéz,
várni már nincs mire.
Lassan a lemon... |
|
|
| 2007-01-12 22:07:36 |
|
|
|
|
|
|
|
... magányos éjjelen
csavargó csillagok
kóborló mondatok
magányos éjjelen
ezüstös Hold ragyog
botorkál most a szél
új titkokról mesél
magányos éjjelen
ábrándos csend zenél
susogó levelek
bujkáló gyökerek
magányos éjjele... |
| 2007-01-11 15:24:33 |
|
|
|
|
|
|
|
... virággá szárad a napfény
szemcsékké porladnak a hegyek
pocsolyába hull a könny
és cseppekre szakadnak a tengerek
szürkületbe hanyatlik a hajnal
hullámzanak a lázas verssorok
éjszakává változik a nappal
csak írok és már nem alkotok
szárnyaimon csillan az átizza... |
| 2007-01-11 15:23:30 |
|
|
|
|
|
|
|
A múltban és a jelenben, világszerte sokat konferenciáztak, köteteket írtak egyházi és nem egyházi emberek arról: mi a keresztyének programja, tennivalója ebben a világban.
Nem kell nekünk kitalálnunk, hogy mi a dolgunk, mert van Küldőnk és küldetésünk. Egy
mondatát emeljük ki a sok közül: "Menjetek el! íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé" (Lk 10,3)... |
| 2007-01-11 15:14:58 |
|
|
|
|
|
|
|
Ősz
Színesedő táj, s burkoló illatfelhő,
Emitt két barát, fűz, lassan az ősz eljő.
Távolban kopár csontváz, halál szaga,
Múló élet, letűnő halovány napsugara.
Lombkorona ezerszínű meleg játéka,
S csak örökzöld, mi töri e harmóniát derékba.
Vörös, piros, sárga, okker, s mi dallam,
Zizegő nesz, susogó friss levélpaplan.
|... |
| 2007-01-10 14:21:14 |
|
|
|
|
|
|
|
...magamban viszem
magamban viszem
minden múlt napom
elkísér, velem van
bánatos nappalom
vágyaim a távolokban
lassan tűnnek el
a magány csendes órán
sírva ünnepel
szemeimben minden könnyem
boldog múltról mesél
ajkaimon minden mosoly
reményről beszél
szállnak évek
szól az ének
sír a dal, hív a ... |
| 2007-01-10 13:29:29 |
|
|
|
|
