|
 |
|
|
... sajnáltam, mikor elment, hogy egyszer se szólítottam szünetelésre. Pihenjen kissé a fejezetek végén. Hiszen ennyi olvasás egyfolytában - szenvedés magának.
Hálásan nézett rám, és mosolygott:
- Köszönöm. Nem olyan fárasztó ez nekem, mint gondolja. És ha annyira fárasztó volna is, hogy szenvednék, én nem félek semmi szenvedéstől.
Hm, milyen hangsúlly... |
| 2012-12-07 19:31:04 |
|
|
|
|
|
|
|
... Ida?!
Aztán nevetésre fakadt. Félrevetette a szőnyeget, és szeretettel pillantott a leányára.
- Tessék: a saját leányom rontja az üzletemet.
Ida vállat vont, mosolygott:
- Kérdeztek; feleltem. Én csak azt tudom mondani, amit érzek.
S ahogy beszélt, gyönyörű, fehér fogsor tűnt elő pirosló ajkai közül.
A boltos újra f... |
|
|
| 2012-12-07 19:28:35 |
|
|
|
|
|
|
|
... a két öregtől vártam a választ. Vártam esdő szemmel, mert hiszen az esküvőt én mindjárt másnapra szerettem volna.
A két öreg tanácstalanul nézett a leányra.
Ágnes mosolygott:
- Augusztus 23-án.
Az agg asszony csak akkor szólalt meg.
- No, de Ágnes!... Nem tudtál egy későbbi terminust mondani!?
- Inkább korábbit! - s... |
| 2012-12-07 19:24:10 |
|
|
|
|
|
|
|
... még mindig nem felelt, folytattam:
- Ismeretlen vagyok ám én itt. Csak tegnapelőtt jöttem. Tegnap bevetett a ló... a maguk kertjébe...
A megkövült arcon erre mintha mosolygás futott volna át. De ez csak egy pillanatig tartott. Aztán ismét az előbbi komoly, szinte megvető-büszke arcot láttam.
- Az én nevem Erzsébet - szólalt meg a nyájra pillantva. ... |
|
|
| 2012-12-07 19:22:50 |
|
|
|
|
|
|
|
... nem is fővárosi leány. A beszéde olyan tartózkodó volt, mintha életében először volna bálban. A tánca azonban - mintha minden estéjét táncban töltötte volna. Könnyű láb, hajlékony derék, mosolygó, mámoros arc.
Mikor elvégződött a keringő, a mamájához kísértem, és beszélgettem velük.
A mama görbe hátú, kis, sovány asszony volt, s bizonyára reumás nyakú, mert a... |
|
|
| 2012-12-07 19:20:14 |
|
|
|
|
|
|
|
... Nono!
És pajkosan rámfenyegetett.
- Nem értelek - feleltem. - Mire gondolsz, Jolán?
- Tudod te, hogy mire gondolok. Hány lánynak csavartad már el a fejét?
Mosolygott, de megvetés is volt a szemében. Ha akkor vidámnak látom a szemét is, bizonyára előrántom a fényképet. Minduntalan a nyelvemen volt már, hogy egyet rikkantok:
- H... |
| 2012-12-07 19:17:10 |
|
|
|
|
|
|
|
... gyújtó! Hol a csengő?
Ekkor az ajtó kitárult, mind a két szárnyára kitárult. Fény áradt be. S egy száz lángocskával égő karácsonyfa jelent meg az ajtóban. Fehér leányka hozta. Mosolygó arccal, szemérmes szemmel lépikélt be, s a karácsonyfát némán az asztal közepére állította.
Az agglegények elámultan és hallgatva nézték. Csak akkor ocsúdtak fel, amikor a kasz... |
| 2012-12-07 19:06:34 |
|
|
|
|
|
|
|
... levélborítékban. Így érkezett a kastélyba. A szüléshez érkezett. Az első korty tejet a tábornok Nini melléről szívta le.
- Így élt a kastélyban, szótlanul, hetvenöt éven át. Mindig mosolygott. Neve szállt a szobákon át, mintha a kastély lakói figyelmeztetnék egymást valamire. Így mondták: ,,Nini!". Mintha ezt mondanák: ,,Érdekes, van valami más is a vilá... |
| 2012-12-07 17:06:55 |
|
|
|
|
|
|
|
... legenda felkölti az érdeklődést. Hogy volt, mint volt?
- Hát igazán fölfeszítették a jó Jézust azok a csúf zsidók?
- Bizony fölfeszítették azt a keresztre.
A mosolygó gyermekarcok egyszerre megnyúlnak, homlokukon egy árnyék suhan át, ajkuk nyitva marad. (Mintha most lopózkodnék be szűz lelkükbe az a mag, amelyből húsz év múlva »antiszemita vok... |
| 2012-12-07 13:42:15 |
|
|
|
|
|
|
|
... parancsolsz?
- Hozzátok nekem elő rögtön a főbíró Fruzinka nevű leánykáját.
Alighogy kimondta, nyomban ott termett előtte a gyönyörű leánygyermek, de bánatos volt arca, nem mosolygó, a fejét is elfordította a diáktól szemrehányón s ahelyett a Hatvani arcképe felé fordult, melyet ő festett, s melyhez most így esengett, kezeit tördelve:
- Oh kedvesem... |
| 2012-12-07 12:29:37 |
|
|
|
|
