|
|
|
NA EHHEZ MAJD PIHENTNEK KELL LENNED, DE ÉRDEMES VÉGIG IS OLVASNI
Mese, valóság, ki tudja? Más nép nyelvén nem értik meg
... |
2024-02-09 22:30:11 |
|
|
|
|
|
|
Radnóti Miklós: Szegénység és gyűlölet verse
Testvér, én éjjelenként füstfürtös, fekete
tűzfalak tövén aludtam a szegénység és
gyűlölet álmaival s kiforgatott zsebekkel
ordítottam a szegénység dalát az aranyméhű
kazánok f... |
|
2023-12-12 00:40:43 |
|
|
|
|
|
|
A teáscsésze története
Egy házaspár a 25. házassági évfordulója alkalmából Angliába utazott. Mivel szerették a régi tárgyakat, különösen a kerámiákat, egyik vidéki útjukon betértek egy kisvárosi antikvitásba. Az asszony a régi vázák, étkészletek, tálak mellett meglátott egy mívesen elkészített teáscsészét.
- Meg szabad nézni közelebbről? Még sosem láttam ilyen szépe... |
2023-12-08 22:44:56 |
|
|
|
|
|
|
Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fé... |
|
2022-04-11 19:20:48 |
|
|
|
|
|
|
...
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig , meg - megállva
Nyikorgó kosárral ölében ,
ment a padlásra , ment serényen .
Én még őszinte ember voltam ,
ordítottam , toporzékoltam .
Hagyja a dagadt ruhákat másra ,
Engem vigyen föl a padlásra .
Csak ment és teregetett némán ,
nem szidott , nem is néz... |
2021-04-11 15:04:49 |
|
|
|
|
|
|
Hecz János Sándor
Emlékek
Vagyok, kit nagyvilág Pesten lepett meg,
mikor a fényre kidugtam fejem.
Visítva bújtam volna vissza,
nem engedtek, lefogták kezem,
féltőn szorított Jó Anyám magához,
hisz alig várta jöttömet,
hiába ordítottam: Visszavágyok!|... |
2021-03-12 22:30:52 |
|
|
|
|
|
|
József Attila: IDÉZETEK
József Attila (19... |
2020-09-11 20:00:16 |
|
|
|
|
|
|
ELEKES TÍMEA IZABELLA VERSEI
Elekes Tímea Izabella, Sepsiszentgyörgy (1982.07.09 - ), 2002-ben Budapestre költözött, 13... |
2020-07-19 20:00:32 |
|
|
|
|
|
|
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhog... |
2020-05-02 10:16:54 |
|
|
|
|