Keresés: pihen??sre, Fáradt a szívem., mindszenteki versek, szeretettel anya, A kenyéren járó leány, szép napot!, Kaffka Margit: Rügyek, Meg pihen a tündér, Elysium float, Ima, A hegyek.., , Fáradt a szívem., messziról kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. , Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik, pihen? , Vagy, mint a hernyót gubózza selyem, Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen? , Tud-e még sírni, könnye van-e még? , Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég, Tud-e lázongni, mindszenteki versek, fejed, A szent keresztfa tövében, Legyen örök nyugodalmunk a szűzanya ölében.”, Ne bánkódjatok, ne sirassatok, sírhant alatt nem én vagyok, Ott csak fáradt testem pihen, Lelkem felszabadulva szabadon leng, Hallgasd a szellő lágy suhogását, Az esti harangszó utolsó kondulását, Nézd a felkelőnap táncát a Balaton vizén, Figyeld a sirályok, szeretettel anya, rabszolgái vagyunk:, Miért haragudnánk emiatt másokra?, Testünk,ez az eszköz,, csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:, Erre az életre., Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenõhelynél,, a létezés útján haladó lélek is csak elidõzik egy életben.,,, "Mindenki maga írányítja sorsát;, mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk, A kenyéren járó leány, magához a papírszeletkét., , A láp boszorkánya odahaza volt, sőt vendégei is voltak éppen: az ördög, meg a nagyanyja. Ez igen szorgalmas öreg asszonyság; a két keze egy pillanatra sem pihen tétlenül, még ha látogatóba megy, akkor is magával viszi a kötését és kötöget szüntelenül. Mindenféle kedves apróságot készít, amit aztán az emberek cipőjébe csúsztat és bajt, viszályk, szép napot!, keres..., Áldott a fény, mely sercegőn, fakón, Ilyenkor gyűrt párnám mellett kigyúl,, S a kedves vén tapétát a falon, Magcsillantja, s bús orcámhoz simul!, Jól esik látnom: csendesen pihen, Minden bútor és békén feketül,, S az iszonyú és néma semmiben, Föllélegzem: nem vagyok egyedül..., Kabátom összegyűrve lóg szögén,, A rózsa r, Kaffka Margit: Rügyek, kicsikém!, Télies, szürke gallyak hegyén, Bársonyos, hűs pici rügybe zárva, Szunnyad a vén bokor ifjú ága,, Száz színes, illatos, dús virága, –, Itt benn vár, – pihen., – Úgye, csoda ez, kicsinyem?, Halld, halld, a madár!, Fészket rak, hogyha párra talál., – És őrzik, etetik, féltik, ójják,, A pici eleven sok fiókát, Meg pihen a tündér, [kep]http://s8.images.www.tvn.hu/2009/07/12/14/40/www.tvn.hu_174a2697b96638bc686ee8f4a1ff2a12.gif[/kep], Elysium float, mégis a teljes sötét és totális csend. Bár, aki klausztrofóbiára hajlamos, annak elsőre ijesztően hangozhat a dolog, számukra érdemes egy olyan helyet felkeresni, ahol tágasabb hely áll a pihenni vágyók rendelkezésére. De amúgy egyáltalán nem félelmetes az élmény, ha a szemünket becsukjuk, olyan érzés, mintha egy gumimatracon lebegnénk egy nyugodt tó felszínén, azzal a különbségge, Ima, dolgok után,, sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után., Csak , A hegyek.., úgy rémlik,, Mint a múlt, amelyet félig, Átadott immár a lélek, A felejtés éjjelének., Kinn vagyok a természetben,, Fönn magasra nőtt hegyekben;, Magas e hely, itt pihen meg, Koronként a vándor felleg,, S ha itt volnék éjjelenként,, Csillagokkal beszélgetnék., Lenn a völgyben, lenn a mélyben,, A kék messzeség ködében,, A város távol , , ,KiNeHagyd, Ki Ne Hagyd