... hon,
morcos víz, önmagába meredô
szem, melyben álmot rejt a sugaras mély,
ó csöndem!... Ott benne a lelkembe kastély,
de csúcs, ezer arany-cserép, Tetô!
Idô Templomja, mit egy sóhaj átfog,
hozzászokom, e tiszta fokra hágok,
cikázva nézek rajta szerte, és
miként magas imám hiába leng el
a gôgös istenek elé, a tenger
szikrás de... |
