|
 |
|
|
... csiklandozza valami b
elülről, hogy
már alig férnek bőrükbe.
Esténk... |
| 2018-01-25 11:19:29 |
|
|
|
|
|
|
|
... andalítják.
Jégvirág nyílik ház... |
|
|
| 2018-01-08 19:24:01 |
|
|
|
|
|
|
|
... andalítják.
Jégvirág nyílik házak ablakába`,
sötéten bámulnak az éjszakába,
és bennük reked a halkan mondott szó.
Felhők vidáman összeölelkeznek,
egymás közelségétől megreszketnek,
és "fehér rózsaként hull alá a hó."
Az idézett rész Kosztolányi Dezső Téli alkony című verséből való.
... |
| 2017-12-26 16:12:50 |
|
|
|
|
|
|
|
... andalítják.
Jégvirág nyílik ház... |
|
|
| 2017-12-07 07:09:34 |
|
|
|
|
|
|
|
... andalítják.
Jégvirág nyílik házak abl... |
|
|
| 2017-12-02 20:25:36 |
|
|
|
|
|
|
|
... andalítják.
Jégvirág nyílik ház... |
| 2017-12-02 18:42:05 |
|
|
|
|
|
|
|
... a som rügyeit úgy csiklandozza valami belülről, hogy már alig férnek a bőrükbe.
Esténként puha köd leng a patakok ágya felett, különös vajúdó párát lehel föld, amelytől megreszketnek az alvó lepkék bábbölcsőjükben, és álmosan fintorog a mókus meleg téli fészkében.
S ha felsüt a nap, nyújtózkodik az erdő. A fák korhadt ágakat dobnak le magukról, az utak kezden... |
| 2017-02-04 15:30:41 |
|
|
|
|
|
|
|
... édes tejének
gyermeke.'
És zokogni fogok régi szomorúsággal,
mert jön az óra, hogy
megszorítom apáim kezét
s mondom: 'elmegyek.'
Az öregült ajkak megreszketnek
s fáradt szókat susognak:
'eredj fiam,
gyötrődő éjszakáink vigasztaló dala,
menj békével.'
És könnyes ujjongással ölelem testvéreimet
és búcsúzó csókkal áldom... |
| 2013-07-19 21:14:03 |
|
|
|
|
|
|
|
... nemesérzésű hölgy. És már hogy is ne gyászolná. Hiszen aki azt vesztette el, akihez lelkének, szívének minden szála fűzte, az nem lelhet vígaszt soha.
Mélyebb lesz az árnyék. Megreszketnek a terebélyes platánok. Síma héjukba mennyi betűt véstek. A kés-vágta sebet régen beforrta a fakéreg...
Hány szív felejtkezett el a másikról, amelynek gazdája egymás mellé v... |
| 2012-04-17 06:41:44 |
|
|
|
|
|
|
|
... és a som rügyeit úgy csiklandozza valami belülről, hogy már alig férnek a bőrükbe.
Esténként puha köd leng a patakok ágya felett, különös vajúdó párát lehel a föld, amelytől megreszketnek az alvó lepkék bábbölcsőjükben, és álmosan fintorog a mókus meleg téli fészkében. S ha felsüt a nap, nyújtózkodik az erdő. A fák korhadt ágakat dobnak le magukról, az utak kezdenek felszárad... |
| 2011-03-11 17:24:44 |
|
|
|
|
