Keresés: ?lelhetek, Dallamtalan, Manyi Barátnőm hozta, Régóta irogatok..., CCCXXXVI. szonett, Hello! Szép estét!, Az elhaló remény, Vörösmarty Mihály : Az elhaló , A keresztfához megyek..., Szép estét!, A keresztfához megyek, , Dallamtalan, lett megint,, s most hallgatag remények, várakoznak a csend mögött,, hol elhalkult az ének., Manyi Barátnőm hozta, anya-lánya., Mért vannak a gyakori házassági elválások?, Mert nem hallom ezt a szót, hogy "megbocsájtok"., Én Istenem, merre menjek, mit is tegyek,, Ezen kedves szóra vajon hol lelhetek?, Bolyongó lábakkal bércre hágok, völgybe szállok,, De nem hallom ezt a szót, hogy "megbocsájtok"., Így keresve feljutok a Golgotára,, Rápillantok a közé, Régóta irogatok..., ellenem fordítják a gyengéimet… félek, hogy olyan barátra találok, aki csak azt várja, mikor tud hátbatámadni., De talán ez a félelmem, ami olyan útra vezet, ahol IGAZ barátokra lelhetek., Mert ki is a barát?, Nem az aki mindig melletted van, hanem az aki minden hibáddal elfogad és a bajban is kiáll melletted, nem pedig megfutamodik., Akinek nem az a fo, CCCXXXVI. szonett, Miatta, Szívem miatta már kétszer szaporább, Valami betegség szállhatta lényemet,, S míg testem egy különös láz hatja át;, Mire gyógyírt, ’tán csak nála lelhetek!, Mert, ha tucatnyi szer, s testem doktora, Sem leli átkom, s eme kór ellenét, -, S míg ágyamban lelkem nyomora,, Nincs, ki rám adhatná, Isten kenetét!, Mert, mil, Hello! Szép estét!, végzetem,, elmerülök benned, és csak lebegek!, A mának élek, s mégis rettegek,, attól, hogy holnap már nem leszel!, nem lesz kinek szemében elveszhetek,, kinek karjában békére lelhetek!, Tudom fájni fog mikor elvesztelek,, de vállalom bárhogy is szenvedjek!, Mert van fájdalom, amiért megéri,, egy életen át emlékezni!, Hát történh, Az elhaló remény, fia., Így! és nem érti, hajh! nem ér, Vörösmarty Mihály : Az elhaló , fia., Így! és nem érti, hajh! nem ér, A keresztfához megyek..., , A KERESZTFÁHOZ MEGYEK , A keresztfához megyek,, Mert máshol nem lelhetek, Nyugodalmat lelkemnek., S ott talállak, ó, Szűz Anya,, Fájdalom közt, bágyadozva,, Tőr veré át lelkedet., Mely gyötrelem volt Neked, Isteni szülöttedet, Látni szegény jászolban!, S midőn annyi ellenségek, Romlására esküvének:, Tőr ve, Szép estét!, végzetem,, elmerülök benned, és csak lebegek!, A mának élek, s mégis rettegek,, attól, hogy holnap már nem leszel!, nem lesz kinek szemében elveszhetek,, kinek karjában békére lelhetek!, Tudom fájni fog mikor elvesztelek,, de vállalom bárhogy is szenvedjek!, Mert van fájdalom, amiért megéri,, egy életen át emlékezni!, Hát történh, A keresztfához megyek, A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek, nyugodalmat lelkemnek., S ott talállak ó, Szűzanya, fájdalom közt bágyadozva,, tőr veré át lelkedet., Mily gyötrelem volt neked Isteni szülöttedet, látni szegény jászolban., S midőn annyi ellenségek romlására esküvének, tőr veré át lelkedet., De midőn ezek felett láttad, mennyit szenvedett,, , ,KiNeHagyd, Ki Ne Hagyd