|
|
|
SZABÓ LŐRINC:
ENYÉM VOLT S MÉGSE ENYÉM MA
Enyém volt s mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.
Nézem s nem látom. Az arca
csupa fény, felhő, remegés;
virágzene: szóba fogni
túlsok és túlkevés.... |
2013-07-26 07:45:59 |
|
|
|
|
|
|
TŰNŐDÉS
Virrasztok árva lámpa mellett,
Olyan nyomasztó a lehellet,
A lég olyan nehéz!
Künn a világ vigalma, zajja,
S a ,,honfiság" lármás zsivajja
Tompult morajba vész.
Mily felfuvott, önhitt dicsekvés,
Kótya-vetye, koncon veszekvés;
Dobot ver a... |
|
2012-06-26 08:18:00 |
|
|
|
|
|
|
Tóth Árpád:
Az árnyból szőtt lélek
A fák szelíd, nagy árnyát nézni este
Szeretem én aranyszín dombokon,
Áldott az árnyak test nélküli teste,
Titkos kelméjük lelkemmel rokon;
Hisz Isten tán fenyőfák gyenge gyanta
Lehű árnyából este szőtte meg,
S a furcsa méla... |
2012-06-14 06:33:46 |
|
|
|
|