|
 |
|
|
CSAK MÁR A PESTA JÖNNE!
A falu közepén leégett egy ház. Az emberek nem oltották. Ki is oltana szélben szalmatetőt! A szomszéd házakra kell ilyenkor a víz meg a vizes ponyva.
Hát biz a Bozókiné háza leégett. Özvegyasszony és szegény. A húgával lakik, akinek az ura tömlöcben ül. (Verekedés miatt... |
| 2012-04-21 19:48:00 |
|
|
|
|
|
|
|
MINEK A PÉNZ?
A lutheránus papnak négy hordó bora termett. Két régi tőkén termett annyi. A falu az ősszel csodájára járt a szőlőfürtökkel elborított tornácoszlopoknak. Magam is megbámultam. Akkor gondoltam arra, hogy a kertem sarkába szőlőt ültetek.
A falusi ember nem rohan a tettre a gondolat... |
|
|
| 2012-04-21 19:47:05 |
|
|
|
|
|
|
|
MICÓ
A macskám itt heverész a kályhám előtt. Eszembe jut egy másik macska. Gyermekkoromban ismertem azt a macskát.
Egy vasárnap reggel, hogy rajtam volt már az ünnepi ruha, siettem ki, hogy lássanak. De korán találtam fölkészülni: nem mutatkozott egy gyerekpajtásom se. Pedig volt nekem jócskán... |
| 2012-04-21 19:45:46 |
|
|
|
|
|
|
|
BORISKA
A pusztáról jöttünk akkor. Szép októberi nap volt. Egy öregasszonyt temettünk el ottan. Ahogy az országútra érünk, a papom odaszól az Imre kocsisnak, hogy hajtson lassabban.
Az idő szép enyhe volt arra, hogy lassan járjunk. A kocsi különben is rázott meg zörgött. Minek fusson? Falusi em... |
|
|
| 2012-04-21 19:41:35 |
|
|
|
|
|
|
|
JÉGVIRÁGOK
Az ablakomon jégvirágok. Micsoda bolond nagy művészi kedve van a télnek, hogy minden ablakot befest ezekkel az álomvilági fehér növényekkel! Mindig csak fehérrel fest. Ahonnan ő jön, ott nincs más szín, csak fehér. És mindig csak virágokat fest, különös hajlású s növésű virágokat, amilyen... |
|
|
| 2012-04-21 19:40:22 |
|
|
|
|
|
|
|
OKTÓBER
Olyan most a mező reggelenkint, mintha gyémántos fátyolrongyokkal volna behullatva. A kis mezei pókok hálói azok. A kis mezei pókok is érzik már a kegyetlen hónapok közeledését: nincs hajlék, nincs kályha, nincs éléstár!
A természetnek nyomorult kis mostohagyermekei érzik a közelgő tel... |
| 2012-04-21 19:35:14 |
|
|
|
|
|
|
|
A TÁLTOSEMBER
A mi táltosunk magas, hajlott, fekete ember. Az egész Duli-had olyan szálas, mint ő volna, ha kifeszítené a mellét. De ő már ezt nem teszi többé. Olyan, mint a szomorúfűzfa. Különben ahány táltost ismertem, az mind olyan sötét magánakvaló volt. Nem is csodálom: aki véletlenül foggal s... |
| 2012-04-21 19:32:35 |
|
|
|
|
|
|
|
VII.
Eszter alig várta a következő vasárnapot.
Minden percben rágondolt Ábelra és nem értette magát, hogy hogyan lobbanhatott fel annyira! Mintha nem is ő szólott volna akkor az ő nyelvén. Dehát ki? Dehát mi? Hogyan van, hogy a harag hevületében olyanokat mondunk, amelyek nem voltak azelő... |
| 2012-04-21 19:07:05 |
|
|
|
|
|
|
|
VI.
Aztán a barátságuk ismét a régi Csendes tengeren vitorlázott.
Ábelnak akkor már minden szerda délutánja szabad volt. Az asszony a hét többi napján úgy viselkedett otthon, hogy gyanut ne keltsen. Ha valahova ment, csak az anyjával vagy Lidi nénivel ment. Könnyű volt hát szerdán délután... |
| 2012-04-21 19:06:12 |
|
|
|
|
|
|
|
V.
Még a télen történt:
Eszter egy délelőtt a férje könyveit porolta. Szépkötésü könyvek voltak azok, de a képek bennök csupa emberi csontvázak, vagy nyúzott emberek, vagy sebesek. Eszter irtózott tőlük.
A könyvekből különféle összehajtogatott papirosok álltak ki. Némelyikben h... |
| 2012-04-21 19:05:25 |
|
|
|
|
