... malomkereket! Talán féltékeny, amiért játszópajtása olyan önfeledten figyeli hódprémes sapkája alól a kerék forgását. Ideje már, gondolom, hogy a kislány bemenjen a házba; odabenn csábítóan lobog a tűz, vörös fénye kivetődik az egyre jobban elszürkülő égre. Legfőbb ideje, hogy én se támaszkodjam tovább a híd hideg kőkorlátjára.
Ó, egészen elzsibbadt a karom. Mert könyök... |
