FÉNYI ISTVÁN : Vers
Egek alatt, nyárfaízű szél alatt
még elidétlenkedem igazamat,
a szavak csak kelnek, mint a csibék,
égen a hold vagy a holdon az ég,
mi van fent, és lent mi van,
aki erős, s legmélyebb sebe van,
kallódom vagy fontos vagyok,
választott földemre taszíttatott,
esendőn olyasmiken tűnődöm... |