|
 |
|
|
... feküdt, lila színű pléden,
mit még Bagolytól kaptak ajándékba a múlt évben. A napsütéstől bágyadtan, összeszűkült szemmel nézték a felhőket a kék-cirmos égen. Csend volt, olyan moccanatlan csend, mikor délibáb születik a rónán, de itt nem, mert itt mégiscsak virágok illatoztak, és néhol bokrok bólogattak a megrebbenő szél szoknyája érintésétől.
A tisztás is kicsi volt, ... |
| 2010-09-10 12:34:27 |
|
|
|
|
|
|
|
Orpheusz és Eurüdiké
Ógörög mitológiai történet
Az aranyívű Apollón égő szerelemmel közeledett a szép hangú Múzsa, Kalliopé felé, és boldog nászban egyesültek a Helikon szent ligetének fái alatt. És Kalliopé szelíd tekintetű fiúgyermeket... |
|
|
| 2010-09-09 10:30:14 |
|
|
|
|
|
|
|
... lágyan,
ó, ha percig gyönyörködni hagynál
a fában, pókban, méhben, kocsányban
s felhőben!... Bennük századok, évek,
hónapok, órák mélyére nézek.
Hadd legyek percig moccanatlan, hol
csupán csak szárnyak, lombok lebegnek,
s a rétről hallik: fácánkakas szól,
mire egy másik máshol felelget.
A lelkem röppen, messzi mereng el,
lárm... |
| 2010-09-08 11:02:00 |
|
|
|
|
|
|
|
Lucian Blaga : Cseppkő
Hallgatás a lelkem -
moccanatlan állva, békén,
mint aszkéta-szikla,
úgy tűnik nekem,
hogy óriási barlang cseppköve vagyok,
s az ég maga a barlangboltozat.
Csipp,
csepp,
csöpp - békesség
és fény... |
|
|
| 2010-08-31 17:24:54 |
|
|
|
|
|
|
|
...
melyből a szivárvány
szépségét és nemlétét meríti.
(Szemlér Ferenc fordítása )
Lucian Blaga
Cseppkő
Hallgatás a lelkem -
moccanatlan állva, békén,
mint aszkéta-szikla,
úgy tűnik nekem,
hogy óriási barlang cseppköve vagyok,
s az ég maga a barlangboltozat.
Csipp,
csepp,
csöpp - békesség... |
|
|
| 2010-08-25 07:08:46 |
|
|
|
|
|
|
|
Lucian Blaga
CSEPPKŐ
(Stalactita)
Hallgatás a lelkem -
moccanatlan állva, békén,
mint aszkéta-szikla,
úgy tűnik nekem,
hogy óriási barlang cseppköve vagyok,
s az ég maga a barlangboltozat.
Csipp,
csepp,
csöpp - békesség
és fények csöppje hull rám
szüntelen az égből,
és bennem megkövül.... |
| 2010-08-08 21:00:22 |
|
|
|
|
|
|
|
... szenzibilis
a lelked, de idézőjelek közé dugod a kezeidet,
ott melengeted a bizonytalanban az elméd.
Azután durranás, egy pezsgősdugó elindul
az álmennyezet felé, a poharak moccanatlanul
állnak mindaddig, amíg nem nyúlsz a tálca felé.
Majd az asztal is borul, a virágok vize a konnektorba
fröccsen, hirtelen repülnek szét a kekszek.
A vázát ré... |
| 2010-08-04 09:38:34 |
|
|
|
|
|
|
|
Kányády Sándor: Szarvas-itató
Ahol a szarvas inni jár,
moccanatlan a nyír s a nyár?
Még a fűszál is tiszteleg,
mikor a szarvas inni megy
megáll akkor a patak is
egy pillanatig áll a víz:
s ő lépked, ringatja magát,
agancsa égő, éke... |
| 2010-08-03 17:50:06 |
|
|
|
|
|
|
|
Kányádi Sándor: Szarvas-itató
Ahol a szarvas inni jár,
moccanatlan a nyír s a nyár?
Még a fűszál is tiszteleg,
mikor a szarvas inni megy
megáll akkor a patak is
egy pillanatig áll a víz:
s ő lépked, ringatja magát,
agancsa égő, ékes ág.
... |
| 2010-07-31 15:19:58 |
|
|
|
|
|
|
|
CSUKÁS ISTVÁN
VÁRAKOZÓ
Hiányod moccanatlan ünnepe ez.
A nappal áttetszőn fölépül
az őszi omlás meredélyén,
átvilágít rajta a nyár,
átvilágít rajta a tél.
Különben semmi újság.
Az üzletek kinyitottak,
a villamos zümmögve húz a hegynek,
a fák csontosodnak az utcán.
Fekszem, fölkelek. Az ablakon
cigare... |
| 2010-07-14 16:12:00 |
|
|
|
|
