|
|
|
... lángvörös szőrcsomók. Korai redőkkel szántott arcán a rideg vonások meghazudtolták sima és hajlékony modorát. Mély hangja ormótlan vidámságával nem volt visszataszító. Előzékeny volt és mosolygós. Ha a házban elromlott egy zár, egykettőre leszerelte, megreparálta, beolajozta, fényesre csiszolta, helyére tette, mondván: ismerjük mi egymást. Egyébként értett mindenféléhez, ismerte a... |
2013-10-03 12:45:11 |
|
|
|
|
|
|
... légből visszahárul
És sárgazölddé lesznek a sugárok,
Melyekben a kelő nap átszivárog.
3
Szeretem a hölgy szép szemét, midőn
Egyszerre könnyet hullat és mosolyg,
S a még le nem simult bánatredőn
Félénk örömnek kétes lángja bolyg.
Szeretem, hogyha - mint tavasz-mezőn
Árnyékot napfény - tréfa űz komolyt:
Ez a hullámos embe... |
|
2013-10-03 08:51:44 |
|
|
|
|
|
|
... bántalmad: ehol van egy erszény,
Telve huszas pénzzel; tied ez kendőre, szalagra,
Csak ne szaladj, ne sikolts, lásd nem vagyok én hamis ember."
Ám a leány ledobá erszényét s visszamosolygva
Elszaladott, mint a fejszétlen rengeteg őze. -
Futja Hamarfyt a lyány, hajtván őt szűzi szemérem;
Szűztelen indúlat futtatja utána Hamarfyt,
Keble tüzét annak... |
2013-10-03 08:27:54 |
|
|
|
|
|
|
... megvakulnál
És összerogynál bús élő halott!
A csillagok gyémántmezője némán,
Derűsen int feléd, - víg temető -
És mély békét ragyog rád mind e gyémánt,
Világtörvényt mosolygón hirdet ő!
A fénye testvér a beteg sugárral,
Mely mély szemedben ég fájó lilán
S a végtelenből a szívedbe szárnyal.
Sötét a kút és a sors oly sil... |
|
2013-10-02 13:45:44 |
|
|
|
|
|
|
... áradt itten, s a meghitt csöndet alig zavarta a Villiers sugárútról szűrődő tompa kocsizörgés. Nana nagyon halvány volt, s nem aludt; nagy szemei álmatagon néztek szét. Nem mozdult, csak mosolygott, amint a grófot megpillantotta.
- Hó, lelkem - mormogta bágyadtan -, már azt hittem, sose látlak többet.
Aztán mikor Muffat ráhajolt, hogy megcsókolja a haját, hir... |
|
2013-10-02 12:46:08 |
|
|
|
|
|
|
... társalgást! Olyan komikus volt!... A grófról beszélt, megbomlott családi életéről, s csengve kért, hogy adjam vissza egy családnak a boldogságát... Különben igazi gavallér volt, s folyton mosolygott... Én persze azt feleltem, hogy nekem is az a forró vágyam, s megígértem, hogy kibékítem a grófot feleségével... Bizony, nem a levegőbe beszélek, s nagyon örvendenék, ha egytől egyig b... |
2013-10-02 12:45:11 |
|
|
|
|
|
|
... Mikor végighajtatott a körutakon, a tömeg utána fordult, s olyan izgatottan ejtette ki nevét, mint a nép, mely királynéját üdvözli. Ő pedig otthonosan dőlt hátra libegő ruhájában, s derűsen mosolygott apró szőke fürtjeinek hullámai közül, melyek kék karikás szemeit, ajka festett pírját el-elborították. S az volt a csodák csodája, hogy ez a közönséges leány, ki olyan félszeg volt a... |
2013-10-02 12:44:11 |
|
|
|
|
|
|
... Nana egyedül maradt, s szemlátomást megkönnyebbült. Kissé megborzongott a válla, s lágyan, a fázékony macska lustaságával visszabújt langymeleg ágyába. Szemei lassanként becsukódtak, s mosolygott a gondolatra, hogy holnap szépen felöltözteti a kis Louis-t. Újból elfogta az álom, a múlt éjszaka lázas képei, az ezerszeresen visszhangzó tetszés-zaj végtelen, mély zengéssel újra körül... |
2013-10-02 12:32:31 |
|
|
|
|
|
|
... morajba, ezekbe az elfojtott sóhajtásokba hirtelen belevágott a zenekar pattogó muzsikája, valami keringő, melynek duhaj ritmusából csiklandó nevetés csendült. A közönség már bizseregve mosolygott. A földszinten, az első sorokban rettenetes tapsolást műveltek a fizetett tapsolók. A függöny felgördült.
- Nézd csak - szólt la Faloise, ki még egyre csevegett -, egy úr van ... |
2013-10-02 12:29:47 |
|
|
|
|
|
|
... hogy nem kíván kést döfni a torkába? Már kétszer is szeretkezett vele, de se rosszullét, se borzongás nem lepte meg. Nyilván azért volt - öntudatlanul is - oly széles jókedve, nyugodt és mosolygós az arca, mert boldogan érezte, hogy ő is olyan, mint a többi ember.
Pecqueux kinyitotta a mozdony tűzterét, hogy szenet rakjon rá, de Jacques megállította.
- Nem, n... |
2013-10-02 12:24:54 |
|
|
|
|