Keresés: napvil?gra, Petőfi Sándor: ADORJÁN BOLDIZSÁRHOZ, szeretettel, w, Pilinszky János : A Nap szület, Joszif B, sz, szeretettel, M.W.J. Keuls: Magamban fekszem, Kijacsek Erzsébet: Valamit..., nov, , Petőfi Sándor: ADORJÁN BOLDIZSÁRHOZ, közelében,, A mozdulatlan gránitbércek,, Ezen vasnál vasabb falak,, Még ők is, amint ott lenéznek,, Szédülni látszanak..., E mély völgynek legmélyebb fenekén,, Hová a napvilág fél-feketén, Jut el csak a sok bujkálás miatt,, S hol a hold, ez a szép fonóleány, Olyan kisérteties szálakat, Ereszt éjenként ezüst guzsalyán,, Mikéntha fonna sze, szeretettel, földhöz, hallgatózott. Aztán megkopogtatta a földet., – Fölébresztem a föld alatt alvókat – mondta titokzatosan., – Hallják is azok! Még nálunk is messzebb vannak a napvilágtól., De a kis fűszál szorgalmasan kopogtatta a földet, és reménykedve hallgatózott. Nemsokára aztán mozgolódást vett észre a föld alatt. Megörült a kis fűszál., – Jó reg, w, szándékom?, Nos hát, van, mert az áprilisi zápornak is van és a szirt falán a csillámnak is van., , Úgy magyarázod, hogy el akarlak képeszteni?, Elképeszt a napvilág? el a koránkelt rozsdafarkú, amint az erdőt átcsicsergi?, Jobban elképesztelek, mint ezek?, , Ez órában bizalmasan beszélek,, Nem minde, Pilinszky János : A Nap szület, levélöltözékben, rokon nyelven susogva a szelekkel, az égbolttal s mindenfajta vizekkel. Az ötödik vendég kisebb csoport. de annál szebb. A virágok családja. Merengő szemmel foglaltak helyet a napvilág ünnepi asztalánál. Valamennyien hallgatagok voltak, de színük annál ékesebb. Kék, sárga, hófehér nyelven beszéltek, fejükkel sűrűn bólogatva hozzá. A füveknek az asztalvég jutott, d, Joszif B, Sarah Leandert láttam - mint te:, top-top, a vesztőhely felé haladt., A bárd egy szintre helyezi a mennyet, a földdel, bár te így nem mondanád, (ld. vízmélyből felszálló napvilág)., Elhagytam a befülledt mozitermet,, de valami azonnal visszaránt, a "Szpartakusz"-ba, melynek plüss ölében, jobb lenni, mint Európában éjjel., A bekeretezett filmcsil, sz, díszelegtek itt a téren,, mint nagy rakás, szeretettel, volt, mint egy ferde, Gondolat,, Verhetetlen pad felett és, Pad alatt., Betelni sehogy sem tudtam, Én vele,, Hát most aztán fújhatom már,, Ég vele!, A napvilág ablakon át, Bélesett,, Dirinére kést hajított,, Éleset., Nem segített rajtam persze, Mégsem ez,, A napfény nem dobócsillag,, Nem sebez., Na de várj, M.W.J. Keuls: Magamban fekszem, ránk., Ha forró szűk úton visz a menet, Vihar után, mit csúszós vágy hozot, Kijacsek Erzsébet: Valamit..., mondj nekem.., Olyat mi gyógyítja szívemet., Valami jót, amit még elhiszek., Valamit adj amit majd elviszek., Forrás: Lélekszirmok, , h, nov, Hardenberg), (1772-1801), VÁLOGATOTT VERSEK, HIMNUSZOK AZ ÉJSZAKÁHOZ, 1, Van-e olyan gondolkodó lény, aki körös-körül a tág tér valamennyi tüneményénél ne szeretné jobban a drága napvilágot - színeivel, sugaraival és felhőivel; ahogy szelíden mindenütt jelen van, mint ébresztő nappal. Mint az élet legbensőbb lelkét, lélegzi be a sosem pi, , ,KiNeHagyd, Ki Ne Hagyd