Egy kislány a téren
Anonymus
Egy kislány áll a téren,
S egy gondolat jár a fejében,
Hogy van egy fiú kit imád,
De nem lehet vele többé már.
S ott áll a tér közepén,
Körbe-körbe néz néha felfelé,
Nézi a napot, mi arcát beragyogja
S a könnyeket felszárítja.
De hiába szárítja fel,
Bánatát nem tűnteti el.
Akkor meg mi ér... |
