|
 |
|
|
... írtad):
,,Fölöttes Énem bár... |
| 2011-11-25 21:28:16 |
|
|
|
|
|
|
|
... hűvös áram
Húzott mint nyitott ablakokon.
*
Nyílani vágyó fényes szárnnyal
Számon mindig maradt egy csók,
A legutolsó, a legelső,
Miben életem heve rebben.
Legtisztább könnyeim fagy utáni
Ágak zöld vízcseppjeként
Remegve ültek, néztek,
Nem hullottak ki belőlem.
A legzengőbb magasban,
A legsüketebb... |
|
|
| 2011-11-25 20:36:17 |
|
|
|
|
|
|
|
...
örvényében a kék telt elevenje ragyog
Nem szép ez, csak igaz. Sose szépek a jósszavak. Állják
mégis a láng keltét s téli napok hidegét,
bordakosárban a tiltakozó remegésre se rebben
válasz alá, ha a szív fulladozón kimerül.
Vannak. Nem dühösen. Sem bátoritólag. A szárnyak
röpkép-bélyege ég, jóslatot ír odafönt:
"Össze de hány út rázt... |
| 2011-11-25 14:44:50 |
|
|
|
|
|
|
|
... egy nyúl lépett ki a járdára.
A zárkózott, lesütött szemû épület kormos falaival semmiben sem különbözött a többitől, csak egy alagsori helyiségében égett a villany. Rebbenő, sárga neonfény hullott újságpapírral letakart, összetolt bútorokra. Két szekrény között egy szék részletei látszottak, rajta kék köpeny ült, benne talán egy ember. Azért talán, mert ... |
|
|
| 2011-11-25 11:25:18 |
|
|
|
|
|
|
|
Élt valaha régen egy király, akinek messze földön híres volt a bölcsessége. Nem maradt előtte rejtve semmi, mintha csak a szelek súgták volna meg neki a titkokat. Hiába lepleztek, hiába takargattak előtte valamit: a király rögtön megtudott mindent.
Ezen aztán váltig csodálkoztak az országban, de csodálkoztak egy különös szokásán is. Amikor ugyanis vége volt az udvari ... |
|
|
| 2011-11-25 10:11:29 |
|
|
|
|
|
|
|
... kár!
Hess, madár!
,,Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket -
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked."
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
,,Hess, madár!"
Híre terjed a helységben:
,,Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!"
Rebi lelke nem vón... |
| 2011-11-23 18:59:20 |
|
|
|
|
|
|
|
... volt,
rég volt ideje az örömnek,
tétova mézízű vallomásnak,
a parton a púpos kavicsok
ifjonti nyarakat vigyáznak.
Nyitott szemeinkről az álom
hűtlenül rebben, tovaszáll.
Csillagok koccannak össze
mindegyik álmatlan éjszakán.
Lefoszlott rólunk a bűn is.
Ártatlanok lettünk, akár a gyermek,
és az évek, ahogy a homok, |... |
| 2011-11-22 19:20:36 |
|
|
|
|
|
|
|
... sóhaját,
mosolygós pillantása a perceknek,
öleld a szerelem gyengéd szirmaival,
az éj andalító, tovaszálló dallamát.
Más e világ,
itt milliónyi csillag fénye rebben.
Csend takarja szívem,
a telihold titkon átölel, simogat érintése.
Az idő tengerében, aléltan sodródva,
a hajnal könnye mossa le sajgó lelkem
fájdalmas cseppj... |
| 2011-11-22 18:34:28 |
|
|
|
|
|
|
|
Szabolcsi Erzsébet:
MINDENNAPI CSENDÜNK
Csak a csend, hallod,
mindennapi csendünk rebben
rövid nappalok, hosszú éjek után.
Távolból kutyaugatás, tücskök esti dala
ciripeli, zümmögi, dünnyögi át az időt hajnalig.
Csokoládéillatú fahéjas-almás barátságos beszélgetések
emléke kavarog gyertyafénytől imbolygó szelíd árnyak közö... |
| 2011-11-22 14:23:02 |
|
|
|
|
|
|
|
... megköszönöm,
ha békén hagynak.
Életképek ciklus - 1997. március 13.
19. Jégvirágok a szívemen
Csillagszórót gyújtok.
Nézem, ahogy a gyertya fénye rebben,
karácsony, szenteste van
s én egy kicsit elmélkedem.
Azt remélem, hogy lelkemet
nem a gyertya lobbantotta lángra.
Eszembe jutnak a kínos percek,... |
| 2011-11-22 13:50:36 |
|
|
|
|
