... nincs is remény,
hogy lelhetek! - Ó, jőjj!; ha még lehet,
testvéri csókkal mentsd a lelkemet!
Magam kitárni most már nem merem;
tanult vigyor mögé rejtezkedem;
otthonos félelem sugallja már:
úgyis csak új csalódás kínja vár. -
Ó, mondd, hogy a te szemed látva lát!:
Engedd levetni a bohóc-ruhát!,
s hogy ne veszítsek el mi... |
