|
 |
|
|
Sokat bolyongtam a Városban. Társ nélkül. Láttam a Szabadság hidat, a vén ,,kék" Dunát, a Bazilikát, az Andrási utat. Sétáltam, csak úgy. Időm volt. Társaság halad, a járdán.
Jó volt a hangulat. Láttam. A fiú átkarolta a lányt, boldog volt, mosolygott. A többi fiú, és a többi lány ittak, dobálták a sörös dobozokat. Rájuk szóltam.
Fiatalok! Mosolyog... |
|
|
| 2010-12-05 12:59:38 |
|
|
|
|
|
|
|
... táncol a pice falán,
Sóváran nézik a lázas szemek:
,,Nem is talál be mihozzánk talán.''
,,Én behívom. Jó lesz, édesanyám?''
,,Megyünk mi is mind.'' S az utcán bolyong
Az éhes, fázó kolduskaraván.
Benéznek itt-ott fényes ablakon.
De a kis Jézus tovább hívja ôket:
,,Én odább lakom.''
Hideg templomban koldus Betlehem.... |
| 2010-12-05 10:51:40 |
|
|
|
|
|
|
|
... fáklyák,
korán elfojtott sóhajok,
éltetek kihunyt lángját
tükörbe tartó holnapok
dolga az emlékezés.
Könnyet hív elő sorsotok,
hiány a nemlétezés.
Jeges folyók felett bolyong
láthatatlanul kimért,
komótos, kósza körökben
a nemzet reszkető lelke:
szép galamb.
Nem oldható fel sörökben
az a bánat,
nem könyvelhető e... |
|
|
| 2010-12-05 09:22:18 |
|
|
|
|
|
|
|
Simon Roland: Varázslatos téli estén
párkányon hívatlan vendég
padlóra teríti lágy kelmét
sápadt bolyongó kísértet
rejtőzés, vándorlás léted
kedvesem, maradj velem
csend körülölné testem
sarokban rejtő... |
|
|
| 2010-12-05 08:13:59 |
|
|
|
|
|
|
|
Rainer Maria Rilke: A NAP LENYUGSZIK
A nap lenyugszik lágyan.
Bolyongok éberen.
A virrasztó magányban
kis csillag jár velem.
Szeme pillásan ég fenn,
ragyogva néz felém,
oly árva ott az égen,
akár a földön én.
... |
| 2010-12-05 06:13:34 |
|
|
|
|
|
|
|
...
Akkor vagyok legboldogabb
Akkor vagyok legboldogabb,
ha lelkem test-börtönből elszakadt
szeles, holdfényes éjszakán, ha fenn
a fény világában bolyong a szem -
mikor nem vagyok - s nincs se föld,
se tenger, se felhőtlen ég -
csak vándor szellem odafönt,
hol végtelen a messzeség.
/Ford.: Tapfer Klára/[/... |
| 2010-12-04 20:48:00 |
|
|
|
|
|
|
|
Az Ősz mély bánatát ma
elsóhajtja a szél:
több, mint a tavasz virága
földön a holt levél.
Az éj nyugodni nem hagy,
bolyongni hívna már:
sok régmúlt érzés szorongat,
prédára gyűlt sakál.
Volt oly sok enyhe, drága,
s most didergek belül:
múlna el rólam mindnek árnya,
ha fényük elkerül.
Rég hamvas ifjúság... |
| 2010-12-04 20:13:09 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... tudja elégíteni. Azok a népek, melyek ebben a haladásban, tökéletesedésben nem tudnak részt venni, ezzel lépést tartani képtelenek, szétporladnak, és végső fokon a magányos vadságban bolyongó egyedeik jelölik a végzet útját, melyen népek örökre eltűrnek az emberiség társadalmából. Egyedül a fejlődés útját járó, az életigenlő népek tudják életigényeiket kicsikarni és... |
| 2010-12-04 15:06:49 |
|
|
|
|
|
|
|
... elveszítettet;
körömmel ezért behegedt sebeid
új... |
| 2010-12-04 09:33:32 |
|
|
|
|
