... néma bámulója voltam, és hiába igyekeztem rá, hogy egy pillantását is elfogjam. Reggelenként kedvetlenül egy helyben ült a kávéja mellett, könnyű, lila szövetpongyolájában és fehér, melles madeirakötényében, amely csípőit még szélesebbé és imponálóbbá tette. Ez a nő, akinek az arcához az ember egy kis sovány (Lyca-szerű), vézna testet képzelt volna el, ezekkel a páratlanul szép és... |