Keresés: roncs, Keresztény vértanúk emléknapja, Viharban, Vezetők....., Nincs Cím, LXXXVII. szonett, Olvassátok el, ez érdekes!!!!, LXIV. szonett, Ősi magyar néptánc, XLVII. szonett, Jelentés a XXI.századból II., , Keresztény vértanúk emléknapja, nagy Góliátot,, És megrontád kegyötlen jászokot., Vedd el róllunk azért haragodat,, Mutassad meg irgalmasságodat,, Ma es roncs meg gonosz pogánokat,, Jó Isten vagy, mutasd meg magadat., Semmi kétség nem tartja tagunkat,, Meghallgattad fohászkodásunkat,, , Viharban, borította az utakat. Az én kis Marutimnak nem sok esélye volt, csak reménykedhettünk, hogy nem akadunk el a hatalmas vízben! Egyre több autó állt le itt is ott is! A mi kis autónk az 1 megmaradt roncs ablaktörlőjével, hősiesen ballagott előre! A mellettünk elhaladó autók teljesen elborítottak minket vizzel, de a jó kis autó mindennel dacolva, biztosan haladt hazafelé! Gyermekeink , Vezetők....., egyet gondolhattam volna, már valahol máshol szálltam a kocsi felett. Alattam még hömpölygött az autóm, de én mintha már nem is lettem volna benne. Csak szálltam-szálltam, úgy öt méterre a roncs felett. Mikor átvillant az agyamon, mi is történik valójában velem, azt gondoltam: Úristen, most meghaltam, vagy álmodok? Az előbb még nagyon is fenn voltam!?... Mennyire más volt onnan né, Nincs Cím, fordítása, 63. KRISAH KÁNAH KHANDZSAH, A görhes, félvak, sánta, reszketeg inu, görbe, nyavalyás,, szeméten tengődő, sebeiben takart, éhen epedő,, nyüvekkel, bőrbajjal teli kopasz eb, roncs váz, nem eleven,, de mégis fut nőstény után. Holtat is megöl a szerelem. Weöres Sándor fordítása, Az eb, ha mégoly vaksi, sánta, girhes,, Ha torzonborz,, LXXXVII. szonett, , Naponta mosolygó egyke-gyermeked, Családfád, új ágának, új hajtása! , Míg ha veszni hagyod, magad értékét, S életnek csak silány adósa maradsz; , Fád, viszi a roncs-enyészet, s hírét, még , A Más hitele sem bír, maradra majd! , Így, mit Múlt-őseid értékbe fektet, Te, pazarlod azt mind; Értéktelenbe!, 20070530, Louis, Olvassátok el, ez érdekes!!!!, egyet gondolhattam volna, már valahol máshol szálltam a kocsi felett. Alattam még hömpölygött az autóm, de én mintha már nem is lettem volna benne. Csak szálltam-szálltam, úgy öt méterre a roncs felett. Mikor átvillant az agyamon, mi is történik valójában velem, azt gondoltam: Úristen, most meghaltam, vagy álmodok? Az előbb még nagyon is fenn voltam!?... Mennyire más volt onnan né, LXIV. szonett, Világomat,, Romboltam szét, s apadt tisztítótüzem?, Igaz, Mennyország fényét sem láttam még, De Végnek, Pokol tüze sem égetett!, Ugyan hányan lebegünk, Isteni Éden, És múlandó, Roncs-végenyésző felett?, Nap, nap után, míg újra élem tegnapom,, Majd egyszer tovább élek, déd’ Ősz-aggnak,, S lelkem, nem hagyja szenvedni alkotóm,, K, Ősi magyar néptánc, magyar zene és a magyar tánc a levegője. Ebben otthonosan, szabadon érzi magát. "Ez a tánc és ez a nóta úgy hozzátartozik a magyar emberhez, mint a feje, karja vagy a lába. Nélkülük csak roncs és nyomorék lehet, s ha elveszti őket, vesztességébe hamarosan belepusztul" (Bartos Mónika). , Az alkalomhoz kötött táncok a magyar néptánckincs egyik funkcionális csoportját képezik. Sz, XLVII. szonett, sötét vég, tán rút halál., Ajkad csak mosoly fárassza, ’mint úgy,, Ne pedig gond csüggessze, s Ál’ talány!, Gy, Jelentés a XXI.századból II., borzalom... mindenfelé HALOTTAK ., Szanaszét heverő testek,mocskosan,kifordult végtagokkal,fiatalok-idősek, , ,KiNeHagyd, Ki Ne Hagyd