|
|
|
Alexandr Blok. Ne hívj
Ne hívj, lelkemnek ne igérd
hevét a régi lobogásnak.
Magányos vagyok és setét,
s te lángsugaras látomás vagy.
Puszta a föld, sárgán dereng
az éj, a holdfény meg se moccan.
Jég borzadály és néma csend
lakozik fagyos csillagokban.
Győzelmes arcod ismerem,
hívó szavaddal hallhatón szólsz,
tud lelkem a ... |
2010-04-10 20:38:34 |
|
|
|
|
|
|
... jössz-e... |
|
2010-04-05 10:35:43 |
|
|
|
|
|
|
Alexandr Blok. Ne hívj
Ne hívj, lelkemnek ne igérd
hevét a régi lobogásnak.
Magányos vagyok és setét,
s te lángsugaras látomás vagy.
Puszta a föld, sárgán dereng
az éj, a holdfény meg se moccan.
Jég borzadály és néma csend
lakozik fagyos csillagokban.
Győzelmes arcod ismerem,
hívó szavaddal hallhatón szólsz,
tud lelkem a ... |
2010-03-31 21:45:32 |
|
|
|
|
|
|
VALAHA DÖLYFÖS, BÜSZKE VOLTAM
Alekszandr Blok:
Valaha dölyfös, büszke voltam,
Most egy cigány lány édenem,
S Őt kérem - megbékélt-nyugodtan:
�Táncold el nékem életem!�
Sokái... |
|
2010-02-23 18:19:19 |
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok: Hóförgeteg örvényesen
Hóförgeteg örvényesen
szalad az úton, megforog.
Valaki mellém lép, kezem
megfogja, némán mosolyog.
S már vezet is, már látom is:
gránitfalak közt zúg az ár.
Szalad a víz, dalol a víz,
susog a víz -- pokoli száj!
Elôrelépek -- s visszaránt
a bizonytalan borzadály.
Eg... |
|
2010-02-15 20:53:39 |
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok: Zsenge ágát rázogatta
Zsenge ágát rázogatta
künn a fűzfa, benn
mosolygott az Isten anyja
képe szelíden.
A szöszt, orsót félretette
a menyecske is.
Porban cigánykerekezve
szaladt április.
A folyónál piros szoknya
lengett-röpködött.
És gyönyörrel és sajogva
felzihált... |
2010-02-15 20:21:13 |
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok: Fejünk felett lecsapni készen
Fejünk felett lecsapni készen
az a vasvesszô ott remeg.
S szállunk a sűrüdô sötétben
iszonyatos mélység felett.
De minél veszettebb a hajsza,
és minél közelebb a vég,
annál fénylôbb az Égi arca,
annál közelibb tűzzel ég.
És a viharzó forgatagban
a két... |
2010-02-15 17:49:48 |
|
|
|
|
|
|
Nyolcvanöt éve halt meg Alekszandr Alekszandrovics Blok (1880-1921), a 19. és 20. század fordulójának nagy orosz költője, a Majakovszkijt és Jeszenyint közvetlenül megelőző lírikus nemzedék - Brjuszov melletti - kimagasló alakja. Szimbolizmusba hajló, fájdalmas, önkínzó, érzelmi viharoktól szaggatott költészetével korszakot alkotott az orosz lírában. 1917-ben v... |
2010-02-15 09:28:54 |
|
|
|
|
|
|
ALEKSZANDR BLOK
VALAHA DÖLYFÖS, BÜSZKE VOLTAM
Valaha dölyfös, büszke voltam,
Most egy cigánylány édenem,
S őt kérem - megbékélt-nyugodtan:
"Táncold el nékem életem!"
Sokáig tart iszonyu tánca,
S előttem szállnak éveim
Őrületei, hunyt varázsa
S taszító képzelgéseim...
Hol körbering, karját emelve,
Hol kú... |
2010-02-07 17:54:19 |
|
|
|
|