...
S megőrzöd a sóhajt, tűnt reményüket;
Később a vak titkok körötted ügyelnek,
Megülik a szíved rémek, ijedelmek.
S mikor a bú terhét vállad rég hordozza,
Balsorsodra gondolsz, minden földi rosszra,
Megkísért a bánat, megkísért a könnyár,
Megkísért az öröm, amely sose jön már,
S inden kósza árnyék suttog, hogy hiába...
Íg... |